A vértesszőlősi leletegyüttes feltárása Vértes László nevéhez fűződik, aki Pécsi Márton tanársegéd tájékoztatása alapján kezdett el foglakozni Vértesszőlőssel. Ásatásait 1963–1968 között végezte. A vértesszőlősi leletegyüttes egyedülálló, hiszen nincs a világon olyan előemberlelőhely, ahol előmberi csontmaradvány(ok), az általuk használt eszközök, településük, tűzhelyük és annak a földtörténeti időszaknak a faunája és flórája, amelyben az előember élt ilyen komplexitásban megmaradt volna, mint itt.
A lelőhelyen megtalált – több tízezer évet átfogó – leletek az alábbiak voltak:
- Az előember táplálkozása közben elhajított állati csonttöredékek.
- Előembermaradványok. Gyermek tejszemfog és négy fogtöredék. Lábnyomok. Kova- és kvarceszközök.
- Állati maradványok, nagy számban és fajgazdagságban. Csontmaradványok, fogak, lábnyomok – őstulok, ősszarvas, ősorrszarvú, ősló nyomai – amelyek az itatóhely lágy aljaztában hagyták nyomaikat, csigaházak.
- Növényi maradványok, több ezer levéllenyomat, terméslenyomat, virágpormaradvány. Bizonyos fosszilis növényfajok pl. egyes orgonák leírása innen származik.
- A tüzet használó emberre utaló tűzhelyek sora. Valószínűsíthető, hogy ez az első tűzhasználati nyom a Földön.
- Kultikus lelet. Sámuel koponyája, illetve annak tarkócsontja, amelyet az öreglyuknál kikapartak és az üres koponyát kitűzték az egykori előembertelep szélére.
- Dög-zsákmányoló hely.
Az itt megtalált 500 000 éves előember agytérfogata legfeljebb 1400 cm3, termete alacsony, kb. 150 cm magas, teste szőrős volt.