Tata a XVI. és XVII. században az ország határvidéke volt, amelynek hatására ezen időszak végére teljesen elpusztított vidékké változott. A térségbe csak az 1700-as évekre érkezett meg a béke, és így Tata és Tóváros – amely két település egyesüléséből 1938-ban Tata létrejött – is újra benépesültek. Új urai, az Esterházy család grófi ága, a tatai-gesztesi uradalom központjává tették.
A XVIII. században épített, Tata arculatát máig meghatározó számos barokk épület közül a leghíresebbeket Fellner Jakab, az Esterházyak „udvari építésze” tervezte és építtette. Az Esterházyak által letelepített szerzetesrendek közül a kapucinusok templomát, valamint a piaristák rendházát Fellner Jakab tervezte és építette, ez utóbbi ma az Eötvös József gimnázium kollégiuma a Tanoda téren. Fellner legmonumentálisabb egyházi épülete a Tata – az egykori mezőváros – főterén 1751-1784 közt felépült kéttornyú plébániatemplom, melynek befejezését a mester már nem érhette meg. A Kálvária-domb tetején a török időkben elpusztított gótikus templom szentélye helyén Fellner Jakab egy kis kápolnát álmodott meg, amely ma is látható. A tóparton, a vár mellett a tatai oldalon találjuk azt a két saroktornyos kastélyt, mely a tervezett vizivár helyett az Esterházyak rezidenciája lett, és amely szintén Fellner nevéhez fűződik.
Feltétlenül érdemes megtekintésre az Országgyűlés téren álló, Éder József ácsmester által épített díszes óratorony is.
Tata tóvárosi oldalán, a Cseke-tó természetes környezetét és az itt feltörő karsztforrások vizét felhasználva 1783-ban Esterházy Ferenc alakíttatta ki az angol stílusú parkot, ahol két alkalommal is látogatást tett Kazinczy Ferenc. A parkot, a kor szokásának megfelelően szentimentális épületek – pálmaház, török mecset, kerti lak – és műromok díszítették és díszítik ma is.
Az Öreg-tó partján is számos külhonból hozott fa és cserje emlékeztet az Esterházyak korabeli építő-szépítő tevékenységére.