A Fényes-források a Dunántúli-középhegység karsztvízrendszerének tagjai. Az itt fakadó források 22 Celsius fokos langyos vize egy felszín alatti törésrendszer mentén kerül a felszínre. A vízutánpótlást a környező karsztos hegységekben – Gerecse és Vértes – a mészkő és dolomit repedésrendszereibe leszivárgott csapadék biztosítja.
A tatai karsztforrások a fenti karsztvízrendszer legbővizűbb természetes megcsapolói közé tartoztak, amelyek közül legnagyobb vízhozamúak a Fényes-források nevű forráscsoport volt. Az öt forrás – Katonai-, Körtefás-, Sarki-, Védett- források valamint a Feneketlen-tó forrása – zavartalan körülmények közt 45-80 ezer literes vízhozammal rendelkezett percenként! A tatabányai bányák II. világháború utáni erőteljes karsztvízemelései hatására – a tatai források közül utolsóként – a Fényes-források 1973-ra teljesen elapadtak. Ennek hatására a források térségében több ezer év alatt kialakult élőlénytársulások mentek tönkre, számos fokozottan védett növény tűnt el véglegesen.
1990. után a bányák fokozatos bezárásával a vízkiemelés a töredékére esett vissza, amelynek eredményeként az egységes karsztvízrendszer szintje emelkedésnek indult, és így 2001-ben újra megindultak a Fényes-források. Sajnos azonban az eredeti vízhozam elérésére még hosszú időre van szükség.
A Fényes-forrástavak szűk térségében előforduló láprétek, égererdők, puhafás ligeterdők és nádasok növényfajai közül a hosszú palka, kerti ribiszke, nagy aggófű, fehér zászpa, réti iszalag említhető meg. Állatfajai közül a réti csík, erdei béka, kockás sikló, vízisikló, mocsári teknős, törpegém, jégmadár, erdei fülesbagoly emelhető ki.