A 2011-es év madara, a széncinege (Parus major) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, illetve a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó apró termetű, közismert madárfaj.
Nem csökken az állománya; alkalmazkodóképes, így a nagyvárosok belső kerületeiben is megél; mesterséges odúkkal jól telepíthető; az Agrár-környezetgazdálkodási program is érinti a védelmét; a téli etető összes eleségtípusát fogyasztja.
Akkor miért éppen ez a madár a 2011-es év madara? Az MME szerint azért, mert szükségünk van egy olyan pozitív példára, ami igazolja, hogy mindannyian tehetünk korunk egyik legnagyobb kihívása, az élőhelyrombolás és a fajok eltűnése ellen.
Az év madarának csőre körüli tollazat, a feje teteje és a torokfoltja fekete színű. Az arcfoltját egy-egy fehér veszi körbe. A torok feketéje a sárga has közepén egészen a farokig folytatódik, amely a hímeknél a lábak között kiszélesedik. A hátuk zöldes színű, a szárnyuk és a farktolluk sötétebb. A szárnyaikon fehér sáv fut végig. A széncinege mindenevő életmódot folytat: főleg rovarokkal, magvakkal táplálkozik. Tavasszal a tojó szűk nyílású odú után kutat, ahol puha, kényelmes fészket hoz létre gyökerekből, fűszálakból és mohából, amit szőrszálakból készített bélés tesz teljessé. Fészkét énekelve védi a betolakodókkal szemben. Általában 8-14 tojást rak. Évente általában kétszer költ, tavasszal és nyáron. A 6-13 fióka kb. két hét költést követően kel ki, amelyben a tojón kívül a hím is részt vesz. A fiókák fészeklakók. Az utódokat a pár mindkét tagja eteti, elsősorban hernyókkal. A kis cinegék 20-22 nap után repülnek ki a fészekből.
A széncinegék nem veszélyeztetettek, állományuk stabil. Ennek ellenére az élőhelyek egyre nagyobb mértékű csökkenése, a többi fajjal egyetemben őket is veszélyeztetik. Azonban mindezt mi magunk is orvosolhatjuk egyéni szintünkön: mégpedig ehhez nem is kell más, csak egy kis odafigyelés és törődés. Apró lépésekkel kertünket csivitelő, madárbarát paradicsommá varázsolhatjuk.
Forrás: Diverziti Egyesület - Az év madara 2011