Nevével ellentétben nem valódi cinege, a legutóbbi időkig az afrikai és ázsiai régióra jellemző Timáliafélék (TIMALIDAE) közé sorolták, de a legfrissebb rendszertan már önálló, egyetlen fajt tartalmazó családba (Barkóscinegeléfe - PANURIDAE) tartozónak tekinti.
Megjelenés
Verébhez hasonló termetű, farka hosszú, a csőr sárga, a lábak feketék. A felnőtt egyedeknél a két ivar jól elkülöníthető egymástól.
A hímek feje kékesszürke, a szem és a csőr vonalától hosszan lenyúló, elkeskenyedő
fekete barkó – innen kapta a faj a nevét – húzódik, a hát vörhenyes fahéjszínű,
az alsótest világosabb, az alsó farkefedők feketék
A tojó feje nem szürke, barkója nincs, teste fakóbb színezetű, alsó farokfedői
rozsdabarnák
A fiatalok a tojóhoz hasonló megjelenésűek, hátuk fekete
(grafika: Kókay Szabolcs)
Jelenlétükre elsőként leggyakrabban jellegzetes, „csilingelő” csapatösszetartó hangjuk utal, ami a sűrű nádasokban segíti az egyedek közti kapcsolattartást.
A barkóscinegék terepi határozásában is segít az MME ingyenes
Madárhatározó mobiltelefonos alkalmazása
Elterjedés
Világállománya Eurázsiát kelet-nyugati irányban egy viszonylag keskeny közép-ázsiai sávban szinte teljesen átszelve Írországtól és Nagy-Britanniától Kelet-Kína és Délkelet-Oroszország határvidékéig terjed. Európa a faj elterjedési területének mintegy 15%-át teszi ki, a legészakibb fészkelők a Botteni-öböl keleti partvidékén Közép-Finnországig hatoltak fel, a legdélebbiek Dél-Görögországban a Peloponnészosz-félszigeten élnek. Hazánkban az élőhelyét jelentő nádasokban országszerte elterjedt.
A barkóscinege világállományának csak ki része él Európában
(forrás:BidLife DataZone)
Élőhely
A barkóscinege egész életét a természetes és a mesterséges halastavak, mocsarak, árterek, egyéb vízállások nádas-gyékényes növényzetében tölti. Fészeképítési sajátossága miatt különösen kedveli a kiterjedt, akár több kilométer széles nád- és gyékényszegélyeket, ahol a védett (nem aratott) belső részeken vagy a keskenylevelű gyékényesből kiálló több éves avasnád-foltokat talál.
A barkóscinege a nagy kiterjedésű, összefüggő nádas-gyékényesekben él
(fotó: Orbán Zoltán)
Táplálkozás
A tavaszról őszig tartó melegebb hónapokban tápláléka alapvetően apró ízeltlábúakból áll, melyeket a nádszálak csúcsi részétől a vízfelszínig, változatos magaságban keresgélve szedeget össze. Télen a nádi bagolylepkék lárvái mellett elsősorban a nád és a gyékény, kisebb mértékben különböző lágyszárúak magjait fogyasztja, melyek emésztést segítő mechanikai aprítása érdekében homokszemeket csipeget fel.
A barkóscinegéket télen is táplálékkal látja el a gyékény- ...
... és a nádbugákban tömegesen megtalálható apró magvak
(fotók: Orbán Zoltán)
Költés
Fészkét a nádiposzátákkal szemben nem a nád- és gyékényszálak közé, hanem avasnád- vagy nádtorzsa-alapra, megtört nádszálak alá, a vízfelszín fölé 30-40 cm-re vagy magasabbra építi. Mindkét szülő részt vesz a fészeképítésben, ami kettő-négy nap alatt készül el. Fészekalja általában 4-6 tojásból áll, a szülők felváltva kotlanak, majd etetnek, a fiókák 11-12 nap alatt kelnek ki a tojásból, kéthetes korukban repülnek ki, majd három-négyhetesen válnak önállóvá. A párok általában kétszer, alkalmilag háromszor, ritkán akár négyszer is költhetnek egy szezonban. A faj egyik különleges viselkedési sajátossága, hogy a fiatalok a kirepülést követő hetekben, hónapokban párba állnak, és ezek a párok életük végéig együtt maradnak. A költések végén a kirepült fiatalok csapatokat alkotnak, amihez ősszel felnőtt madarak is csatlakoznak, és ezek a csapatok táplálékot keresve együtt kóborolnak a téli nádasban.
Vonulás
Elterjedési területének igen nagy részén, így Magyarországon is állandó.
Állománynagyság
Világállománya 1,5-3 millió pár, az európai 232-437 ezer, a hazai 5 400-6 300 pár közé becsülhető.
A barkóscinege a 2021 őszén megjelent
Magyarország madáratlasza
505-507 oldalán található
Veszélyeztető tényezők
A melegedő és szárazodó klíma különösen kedvezőtlen kilátásokat jelent a vizes élőhelyekre, így a barkóscinege élőhelyét jelentő nádasokra is. Ezeket azonban napjainkban még közvetlenebbül fenyegeti a nádasok parti beruházásokhoz köthető illegális vagy nemtörődöm irtása, illetve a nem megfelelően végzett nádaratás.
Védelem
Védett madár, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
Fészeképítési sajátosságának köszönhetően költése segíthető varsababák (kb. mellmagasságban összefogott nyalábnyi nád felső részét visszatörve, majd megtekerve, -csomózva alakítottak ki a halászok régen olyan tartót, amire ráhúzhatták a száradó varsát), nádkontyok kialakításával a nádas-gyékényesekben.
Az eredetileg a halászok munkáját segítő varsababák ma már inkább
természetvédelmi szereppel bírnak - célzottan és nagy számban kialakítva a
nádasokban költőhelyül szolgálnak egyes madárfajoknak, így a
barkóscinegéknek is (fotó: Orbán Zoltán)