Őseink ekkor tartották a kerecseny ünnepét, a fényünnepet, mely az egyik legnagyobb ünnepnek számított. Ilyenkor volt a leghatalmasabb a sötétség, és a legerősebb a sötét erő.Őseink ezen a napon délben, amikor a nap a legmagasabban járt, tűz-napszert tartottak és kerecseny sólymot röptettek, hogy az még magasabbra emelje a napkorongot, hogy a fény győzedelmeskedhessen a sötétség felett. Az ünnepi tűzszer keretében két szertüzet is gyújtottak. Elsőként a nyugati szert gyújtották meg, ami a múltat és az elmúlást szimbolizálta. Szokás volt, hogy az otthonról hozott, éghető, természetes anyagból készült használati tárgyaikat - fakanalat, seprűnyelet - is elhozták, azokra rámondták sérelmeiket, bűneiket, vagy éppen azokat a dolgaikat, amiktől szerettek volna megszabadulni, majd tűzre vetették.
Ezt követően, az újjászülető fény felragyogásának örömére meggyújtották a keleti szertüzet, mely a megújulást jelképezte. A "keleti tűz" célja az volt, hogy az emberek szívét megtöltse meleggel, fénnyel, ami erőt ad nekik az új esztendőre.
Tata Agostyán, Ágoston-liget (Ökofalu) Szent László domb. Gyülekező 11.30-kor, Szer kezdete 12.00
