Megjelenés
A mezei verébnél kicsit kisebb. A nászruhás hím feje, torka és háta fekete, begye és melle rozsdavörös, széles nyakfoltja, keskeny szárnycsíkja és farkcsíkja fehér. A tojón a hímek fekete színét barna helyettesíti, a begy és a mell halvány rózsaszínes, a nyak fehér foltja elmosódott, a farkcsík világos rozsdássárga. A fiatalok foltozott alsótestű tojóhoz hasonlítanak. A farok minden korosztálynál egyöntetűen sötét feketésbarna.
Cigánycsuk öreg hímje (bal szélen), öreg tojója (jobbra) ...
... és fiatalja (Grafikák: Kókay Szabolcs)
A faj képviselőivel leggyakrabban magas kóró és bokor csúcsán, kerítésoszlop tetején
üldögélve találkozhatunk, korábbi neve, a cigány-csaláncsúcs is erre a
viselkedésére utalt (Fotó: Nagy Róbert)
A hímek itt hallatják rövid, csicsergő éneküket, illetve innen hallhatjuk jellegzetes csuk-csuk jelző- és riasztóhangjukat, ami a jelenlegi magyar nevükben is megjelenik.
Elterjedés
A közlemúltig egy fajnak tekintett cigánycsuk (Saxicola torquata) hatalmas elterjedési területe, Európára, Ázsia és Afrika nagy részére kiterjedt. Populációjának mintegy 20%-át tették ki az Európában fészkelő párok.
Azonban az ezredfordulót követően az IOC World Bird List a fajt több fajra választotta szét – ezeknek még nincs magyar neve, illetve a nálunk fészkelő fajé egyelőre maradt cigánycsuk (a tudományos madárnevek változásáról a Madártávlat 2019. évi harmadik számában, a 20-21. oldalon olvashat):
- az Arab-félszigeten és Afrika Szaharától délre húzódó területein élő állományt a S. torquatus (African Stonechat) név alá sorolták;
- az Európában, így Magyarországon, és Észak-Afrikában fészkelő cigánycsuk S. rubicola (European Stonechat) néven szerepel;
- a Kis-, Közép- és Kelet-Ázsiában fészkelők S. maurus (Siberian Stonechat) megnevezést kapták.
A világon ezen kívül további tizenkét Saxicola fajt különítenek el jelenleg (több közülük kis elterjedési területű bennszülött faj), melyek közül az Eurázsiában honos rozsdás csuk (S. rubetra [Whinchat]) hazánkban is költ.
Táplálkozás
Apró rovarokból, pókokból, hernyókból álló táplálékát a növényzet csúcsáról lerepülve többnyire a talajon fogja meg.
Hím cigánycsuk sáskazsákmánnyal (Fotó: Papirnyik Norbert)
Élőhely
A sík, domb- és hegyvidékek nyílt, gyom- és magaskórós legelők, árokpartok, mezsgyeszegélyek területek jellegzetes madara. A zárt erdőkből és a monokultúrás agrártájból hiányzik.
Jellegzetes cigánycsuk-élőhely a Zemplénben (Fotó: Orbán Zoltán)
Költés
Száraz növényi szálakból álló fészkét a tojó a talajra, fűcsomó tövébe építi. Évente kétszer is költ. Fészekalja alkalmanként 4-7 tojásból áll. Csak a tojó kotlik, a fiókák 12-14 nap alatt kelnek ki és további két hét múlva hagyják el a fészket. Mindkét szülő eteti őket.
Vonulás
Rövid távú vonuló, a telet az európai és észak-afrikai Mediterráneumban tölti. Az őszi vonulás dandárja szeptember-októberben zajlik, a fiatalok kóborlása már augusztusban elkezdődik. Tavasszal az első példányok korán, február végén és márciusban megérkeznek, egyes példányok át is telelhetek.
Állománynagyság
A magyar állomány 195-210 ezer párra tehető és 1999-2019 közötti 21 évben
54%-al csökkent (Forrás: MME Monitoring Központ / MMM adatbázis)
Veszélyeztető tényezők
Állományát elsősorban a nagyüzemi mezőgazdaság élőhely-átalakítása, a gyomkórós-bokros, szegélycserjés élőhelyek megszűnése, beszántása, továbbá a növényvédőszerek okozta rovartáplálék-hiány veszélyeztetheti.
Talajon fészkelő és innen táplálkozó fajként különösen hátrányosan érinti a füves
területek, magaskórós árokpartok és domboldalak tavaszi és nyári égetése
(Fotó: Orbán Zoltán)
Vonuló madárként a mediterráneumi madárvadászat is fenyegeti, ...
... amiről a BirdLife International ebben az angol nyelvű
kiadványában részletesen beszámol, letöltéshez
katt a képre (Forrás: birdlife.org)