Az Öreg-Kovács-hegyen 440 m magasan fekvő Kovácsi nevű falu az Árpád-kortól a középkor végéig folyamatosan lakott volt. Az erdei lelőhelyen 1993-ban megindult régészeti feltárás eredményeként előkerült egy az Árpád-korban épített plébániatemplom a hozzá kapcsolódó temetővel és egy a későközépkorban ezek mellé épített nemesi udvarház is, a hozzá tartozó épületekkel és halastóval.
Az Árpád-kori körtemplom feltárása mára már befejeződött. Az ásatás során előkerült a pasztofórium több darabja, a nagy déli résablak faragott köveinek jelentős része és a mensa tardosi vörös mészkőből csiszolt több töredéke. A templom szentélyében, az apszis déli ívének alsó felén függöny alsó szegélyét ábrázoló freskórészletet találtak, amit a falról leválasztottak, restauráltattak és kiállítható állapotba hoztak. A feltárások során kiderült, hogy a templomot a törökök a XVI. sz. végén feldúlták, a padlót áttörték és az alatta található sírokat feldúlták, kirabolták.
A régészek a templom körül található temetőnek közel 300 sírját bontották ki és szedték fel.
A későközépkori Kovácsi-Újszászi féle nemesi udvarház feltárása során szinte teljesen épen került elő a főépület pincéje. A pincétől északra egy nagyméretű gödörházat fedeztek fel, amely az udvarházhoz tartozott. A szolgaszemélyzet lakhelyét, egy félig gazdasági, félig lakóépületet, az udvar délnyugati részén tártak fel. Az udvarháztól kissé távolabb előkerült az a mészégető kemence is, amelyben a kőépület építéséhez szükséges meszet égették. Az épületek alatt a völgyben még ma is látható az egykor itt létesített halastó völgyzáró gátja.